Az ember növekedéséhez, valamennyi tevékenysége lebonyolításához, valamint a kopások pótlására a szükséges tápanyagokat a táplálkozás útján veszi fel. Ezek felszívódását, hasznosulását erősen befolyásolja egyrészt az, hogy milyen minőségben, milyen formában kerülnek a tápcsatornába – nem mindegy tehát, hogy mit eszünk – másrészt az, hogy milyen a tápcsatornánk állapota – azaz, hogyan tartjuk kézben egészségünket, s e ponton jutnak fontos szerephez a probiotikumok.

A növényi és állati eredetű táplálékot, s a belőlük készült ételek tápanyagait a tápcsatorna – az emésztés útján – felszívódásra alkalmas kisebb molekulákra bontja, amelyek részben beépülnek a szervezet sejtjeibe, részben lebomlanak és az életműködésekhez szükséges energiát szolgáltatják. Az energiát nem szolgáltató tápanyagok pedig a szervezet felépítésében és működésében játszanak fontos szerepet. Az emésztés egy 9méter hosszú „csőrendszerben”, a tápcsatornában megy végbe, melynek fő szakaszai a száj, a garat, a nyelőcső, a gyomor és a belek.

Az elfogyasztott táplálék tápanyagainak 90%-a a vékonybélből szívódik fel. A vékonybél szerkezete nagyban hozzájárul a tápanyagok minél jobb hasznosításához. Falának belső felülete erősen redőzött (a porszívó csövéhez hasonló), így igen nagy felületű. A bélnyálkahártyán kesztyűujjszerű kitüremkedések, ún. bélbolyhok vannak, melyek a felszívó felületet tovább növelik. A bélbolyhok külső felületén még kisebb bolyhocskák, ún. mikro-bolyhok tovább sokszorozzák a tápanyagok felszívására alkalmas felületet. A felnőtt ember bélnyálkahártya felszíne kb. 180 m². Ez a hatalmas felület egyrészt jó és maradéktalan felszívódást biztosíthat, másrészt rajta keresztül tápcsatornánk közvetlenül érintkezik a külvilággal.

A környezetünkben lévő számos károsító tényezővel a legkorábban bőrünk, tüdőnk, valamint tápcsatornánk találkozik, mielőtt azok bejuthatnának a véráramba. A bélrendszer nagy felülete miatt a tápcsatornára hárul a legtöbb feladat, hogy a kórokozókat – még a véráramba jutás előtt – felismerje, megtámadja és eltávolítsa. E funkciót csak úgy tudja ellátni, ha a bél immunológiailag nagyon aktív.

A bélben nincsenek jól körülhatárolt nyirokcsomók, nyirokerek, hanem tekintettel a nagy felületre, a bélfalat teljes hosszában és vastagságában ellen-anyagtermelő nyiroksejtek, valamint a kórokozók megtámadására alkalmas ún. limfociták hálózzák be. Ennek köszönhetően a szervezet összes ellenanyag-termelő sejtjének 70-80%-a bél nyálkahártyájában helyezkedik el.

Ahhoz, hogy a táplálék továbbítása a tápcsatornában, a bél védekező mechanizmusa, a tápanyagok felszívódása hiba nélkül történjen, elengedhetetlenül fontos a bélrendszer belső világának, miliőjének egyensúlya, jól szabályozott működése. Tápcsatornánk egy valóságos mozgó ökoszisztéma, 400-500 különböző fajtájú baktériummal, melyek a szervezettel szimbiózist alkotnak, vagyis nemcsak a baktériumnak, hanem az emberi szervezet számára is előnyös, sőt elengedhetetlen a jó együttélés.

A gyomor-bélrendszerben élő mikroorganizmusok összességét bélflórának nevezzük. Az egészséges bélflóra segíti az emésztést, a felszívódást, a bél immunológiai érését, megfelelő működését. Amennyiben e flóra valamilyen oknál fogva sérül, mennyisége és összetétele megváltozik, a bél teljes működése zavart szenved. Ez felszívódási zavarban, székrekedésben, hasmenésben, hasi puffadásban, fájdalomban, rossz közérzetben nyilvánulhat meg.

A bélflórát kedvezőtlen irányban befolyásoló tényezők a gyulladásos bélbetegségek, az antibiotikumok tartós szedése, a dohányzás, a rendszeres alkoholfogyasztás, a helytelen táplálkozás, a stressz, bizonyos környezeti ártalmak, valamint a kemo- és sugárterápia. E hatásokra a bél belső egyensúlya felborul, így a tápcsatorna nem tudja megfelelően ellátni funkcióját.

Mit tehetünk ilyenkor? Egyrészt kiküszöböljük a károsító tényezőt, másrészt regeneráljuk, újraépítjük a bél mikro-flóráját a bélflórát alkotó, szervezet számára előnyös baktériumok kívülről történő visszapótlásával.

Azon élelmiszereket, amelyek az emberi szervezetbe jutva, a bélrendszer mikro-környezetének megváltoztatásával, kedvező hatással vannak az ember egészségére, funkcionális élelmiszereknek nevezzük. Ezek lehetnek probiotikus, prebiotikus és szimbiotikus élelmiszerek.

A probiotikumok olyan élő élelmiszer-alkotórészek, melyek kedvező hatással vannak az élő szervezetre. A probiotikumokban lévő mikroorganizmusokat – hasonlóan a normál bélflórához – legnagyobb mennyiségben Lactobacillus és Bifidobacterium csoportba tartozó baktériumok képezik. Emellett természetesen számos egyéb csoportba tartozó mikroorganizmust is tartalmaz.

A prebiotikumok olyan nem emészthető élelmiszer-összetevők, amelyekre a gyomor-bélrendszer emésztőenzimjei nem hatnak, és változatlan formában jutnak el a vastagbélig. Itt serkentik a probiotikumokkal bejuttatott, kedvező hatású mikroorganizmusok megtapadását, kolonizációját és szaporodását. A legfontosabb prebiotikum az inulin, mely legnagyobb mennyiségben a csicsókában található. A probiotikumok sokkal hatásosabbak, ha prebiotikummal együttesen alkalmazzák.

Mivel a gyomor erősen savas vegyhatású, ezért a probiotikumokat úgy kell eljuttatni a vékony- és vastagbélhez, hogy ne szenvedjenek károsodást a gyomorban uralkodó alacsony pH miatt. A tumorok kialakulásának megelőzésében a táplálkozástudomány már korábban is jelentőséget tulajdonított a rostokban dús táplálkozásnak.

A probiotikumok a koleszterin-anyagcsere különböző szintjein avatkoznak be. Egyes törzsek önmaguk képesek a koleszterinmolekula asszimilációjára és felszívódásának korlátozására. Más baktériumfajok a koleszterin szintézisét végző enzim gátlása útján képesek csökkenteni a vér koleszterinszintjét. A vastagbél daganat egyik legfőbb primer prevenciós eszköze a pre- és probiotikumok alkalmazása.

Mindezeket figyelembe véve, azon esetekben, ahol valamilyen károsító tényező hatására (legyen az bélgyulladás, vírusos hasmenés, antibiotikum okozta bélelváltozás, besugárzás, toxikus anyagok kiváltotta bélhurut, stb.) a bél belső egyensúlya, mikrokörnyezete, ökoszisztémája megváltozik, és emiatt kedvezőtlen, kellemetlen tünetek jelentkeznek, elengedhetetlenül fontosnak látszik a probiotikumok alkalmazása.


Dr. Tóth Géza
belgyógyász szakorvos